KEDVÉT SZEGJÜK A MÁSIKNAK, VAGY BÁTORÍTJUK AZT? Ez alapvető kérdés a mindennapokban, ahogy a hitéletben is, leginkább pedig Isten ígéreteit illetően. Csak a magunk érdekeire tekintünk, vagy másokra is; segítünk, vagy akadályozunk másokat, akár a testvéreinket is; azt nézzük, hogyan lehet megoldani egy problémát, vagy azt, hogyan nem lehet megoldani? Rúben és Gád törzse a legeltetésre alkalmas, Jordánon túli, dús területeken már letelepedett volna, így nem is kockáztattak volna tovább, noha ez a terület még nem tartozott közvetlenül az Ígéret Földjéhez. Mózes azonban nem engedte, hogy döntésükkel a többiek kedvét szegjék, és azok is megtorpanjanak az Ígéret Földjének határán (7). Korábban az Ígéret Földjét feltérképező küldöttek vették el így a vándorló nép kedvét (8-9).* Isten a bajban sem hagyott magunkra, hanem bátorított. Ő mindig azt nézte, hogy lehet megoldani az ember engedetlenségének halálos következményét; a bűn, a betegség és a halál kérdését; ezért küldte el Jézus Krisztust. Őbenne mindig csak bíztat, bátorít, vigasztal és a megérkezés felé vezet az Úr. Hűtlen szolgák vagyunk, ha egyházunk üzenetének végkicsengése nem ez!

* …mert noha betekinthettek arra a földre, mégis megijedtek és óriásokat láttak ott, ez a félelmetes hír pedig elvette a többiek kedvét