A zsoltár arra emlékezteti Isten népét, hogy olyan Istenük van, aki megkegyelmezett, megbocsátott, haragját visszatartotta; vagyis jóra fordította népe sorsát. Ez megváltoztathatatlan tény, múlt idő, megtörtént esemény. Isten rendelkezett népe felől (2-4). - A zsoltár második része mégis tele van panasszal, mert a nép beleragadt a jelen szenvedéseibe (5-8). A nép azt látja, ami nincs; azt kéri az Úrtól, hogy szüntesse meg haragját. Az ember nyomorúsága éppen az, hogy Isten haragja alatt állónak érzi magát akkor is, amikor Isten már régen kijelentette, hogy megbocsátott. Jogos a kérés: „mutasd meg, Uram, a Te kegyelmedet” (8). – A zsoltár harmadik része arról szól, ami hamarosan meg fog történni (9-14). Közel van már a békesség és az öröm országa, Isten országának kiteljesedése (Márk 1,15). Jézus Krisztus eljött, visszajön, akkor majd „szeretet és hűség, igazság és béke csókolgatják egymást” (9), az Úr pedig maradéktalanul megad minden jót nekünk.* Halljuk meg az Isten Igéjét, ígéretét, a legpanaszosabb időben is emlékezzünk szavára: az Úréi vagyunk, Ő beteljesíti ígéretét, kiteljesíti annak tartalmát.

2Korinthus 5,1-10

366. dicséret

* Tehát, bocsánat a képért, már miénk a lekvár, de még csak a kezünkben van az üveg, néha belekóstolhatunk, de hamarosan bőséggel ehetünk belőle.