A vád: Jézus az Isten Fiának mondta magát. Úgy lépett fel, mint Úr, akivel lényegi dolgokban nem lehetett vitatkozni, de aki számos jelben mutatta meg, látható módon isteni hatalmát. Most ez a hatalom abban lett láthatóvá, hogy noha leköpik, megalázzák, kigúnyolják, bottal verik (66-68), mégsem lesz indulatos, tűr, mert Ő tudja mindennek mennyei célját. Micsoda hatalom: Ő valóban az Isten Fia. Ahogy a Nagytanács ezen botránkozott meg (63), ma is ez a botránykő: Ő Isten Fia? Mint példaadó, követésre méltó embert kétség nélkül sokan tiszteljük Őt, de mint Isten Fiát? Pedig mit segít rajtunk, ha Ő csak egy nagy ember? Volt és van „nagy” emberből sok, de a halál és a bűn hatalmát nem képes megoldani egyik sem, csak az Úr! Sőt, mindegyik „nagyról” kiderül előbb-utóbb sokféle gyarlóság (vagy kiderülhetne, csak mivel szeretjük a „mítoszokat”, elhallgatjuk ezeket). Egyedül Jézus Krisztus maradt makulátlan! Ő valóban Isten Fia, Megváltó!

Náhum 2

30. zsoltár