Számít manapság valamit a tisztaság? Jézus korában számított a tisztaság, de úgy, mint a másik „legyőzésének” egyik eszköze: ki a tisztább, magánéletben, házasságában, pénzügyeiben, hitében, életfolytatásában; ki erkölcsösebb, ki az igazabb? Amikor Jézus Krisztus felteszi a kérdést, hogy mi tesz tisztátalanná (11), akkor a tisztaság lényegére kérdez rá. Fontos a tisztaság; sőt, fontos a látszat is, mert a tisztaság látszatának fenntartása sem minden esetben képmutatás és hazugság, hanem a tisztaságra törekvés egyik módja is lehet. Ugyanakkor Jézus Krisztus figyelmeztet, hogy ez kevés: Isten mindent lát, azt is, amit mások nem, a szív mélységeit is (19), „minden palántát”, ami elkezd kikelni bennünk (13); minden gondolatot, ami átsuhan rajtunk. Tehát éppen a tisztaság kérdése az a terület, amely alázatossá teszi az embert. Isten tisztaságára tekintve döbbenünk rá arra, hogy milyen koszosak vagyunk mi, mindnyájan. Őelőtte nincs különbség, valahányan kegyelemre szorulunk! A látszat fontos, de kevés! Urunk, - gyomlálj ki belőlünk minden palántát, amit nem Te ültettél el; - adj alázatot, mert senkinél sem vagyunk különbek, noha lehet, hogy tisztességesebb életet élünk sokaknál, és nincsenek nyilvánvaló bűneink; - mindenekelőtt pedig add a Te kegyelmedet, amely újjászül, megtisztít, és folyamatosan átmos, ebben a sokféle árnyékszékekkel terhelt világban (17).