Jézus egy esetet említ, miszerint a szülőknek szükségük lenne gyermekük segítségére, de a gyermek arra hivatkozik, hogy azt, amivel segíthetne, már felajánlotta az Úrnak, áldozati ajándékként (5).** Jézus beleszól ebbe a gondolkozásba! Isten parancsolatainak célja a másik segítése. Nincs az a vallási, hitbeli szabály, gyakorlat, amely felülírhatná az emberszeretet parancsát, főleg ha a ránk bízottakról van szó. Legnagyobb nyomorúságunk, hogy Isten Igéje mögött nem látjuk meg az Isten eredeti gondolatát, annak lényegét, így félreértjük és érvénytelenné tesszük az Igét (6). Nincs olyan istentisztelet, amit elébe tehetnénk az emberszeretetnek, - ezt hangsúlyozza Jézus. Isten akarata, hogy enyhítsük a másik szenvedéseit, a bennünk lévő üdvösséges reménységgel. Ha pedig nem tudunk segíteni, nem tudunk szeretettel inteni, legalább ne piszkáljuk, hanem hagyjuk békén a másikat; akár már ezzel is sokat enyhíthetünk mások nyomorúságán. Vallásos szabályokkal, tanokkal, moralizálással csak elvadítjuk a másikat. Először segíteni kell, majd igei reménységünkkel örömre kell hangolni embertársunkat, utána taníthatjuk is.***

2Sámuel 6

   81. zsoltár

* Melyik fontosabb: az ember, vagy az ősök hagyományai; az ember, vagy a vallási előírások? Örök kérdés ez. A tanítványok megszegik a rituális, tisztasági előírásokat, - panaszolják a farizeusok Jézusnak (2). Jézus viszontválasza arra mutat rá, hogy a farizeusok pedig megszegik, az élet minden mozzanatát szabályozni akaró, törvényértelmező hagyományaikért (Talmud) az Isten parancsolatát (4).

** Ebben az esetben nem köti a fiúkat a szülőkre vonatkozó parancsolat?

*** Azonnal az egyházi örökséggel, akár az igei tanítással fejbe verni a másikat nagy hiba! Ez ugyanaz, mint amit Jézus Krisztus elítél, az említett példával: segítenék apám, de nem segíthetek, mert Istent kell tisztelnem! Ezt ne tegyük. Soha ne legyünk embertelenül hívők; ne tegyük érvénytelenné mások életében Isten tevékeny szeretetét.

Szerző: refdunantul  2014.02.13. 04:00 komment

süti beállítások módosítása