Jézus soha nem tett öncélúan csodát, nem magamutogatásként járt a tengeren, és nem látványosságként tette késszé erre Pétert, néhány lépés erejéig. Nem lehet és nem is kell a vízen járni! Ezt a jelenetet azért engedte meg a mi Urunk, mert képes beszédként egy fontos üzenetet akart a szívünkre helyezni. Amíg Jézus Krisztusra tekintünk, addig lehetséges „járni az élet vizén”, az ügyeskedés és a fortélyok minden csónakjai és motoros hajói nélkül is, mert Őrá felnézve nem fogunk beleveszni a habokba. Ez nagyobb csoda, mint szó szerint a vízen járás, amire semmi szükség nincsen. Ezt hangsúlyozza Pál apostol is: „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, ami láthatóvá lesz rajtunk” (Róma 8,18). Aki erre a krisztusi, megváltó dicsőségre tekint, az a jelen harcait, veszélyeit, viharait nem becsüli le, de nem nyúl olcsó pótszerekhez és trükkökhöz sem, hanem felnéz Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 12,2), és erőt, útmutatást, békét, reményteli örömöt kap a jelenhez! Egyébként süllyedünk! De jó tudni, hogy süllyedve is lehet kiáltani, „Uram, ments meg!”, és Jézus azonnal kinyújtja a kezét felénk (30-31).

2Sámuel 5

122. zsoltár

Szerző: refdunantul  2014.02.12. 04:00 komment

süti beállítások módosítása