– 1. Az ember csodás jeleket akar Istentől, amivel Isten bizonyítja, hogy Ő Isten (38). Minden ilyen jelkívánás gonoszságunkra, parázna természetünkre utal, hiszen mindig újabb és több kell, sohasem elég, Istentől végképp nem (39). Isten azonban nem engedi az emberi gonoszságból fakadó hitetlenséget és paráznaságot vég nélkül tobzódni! – 2. Ezért elküldte Isten Jézus Krisztust, és végérvényes jelzést adott Önmagáról, Egyszülött Fia halálában és feltámadásában. Őbenne megváltotta, meggyógyította, üdvözítette az embert. Nincs ennél több! Isten odaadta a legtöbbet, Önmagát, hogy megváltó szeretetét nyilvánvalóvá tegye (39-40). – 3. Ez a jel ettől kezdve az élő hit egyetlen méltó tárgya. Ez a jel a megtérés valóságos lehetősége; hinni, hogy van megváltás, Krisztusban van, Isten akarata szerint. Jézus Krisztusban mindenkinél és mindennél hatalmasabb módon mutatkozott meg az Isten. Akinek ez sem elég, azon nem lehet segíteni (41-42). – 4. Ez a jel a gonosz feletti végérvényes győzelem! Kimegy a gonosz az emberből, nyugtalan és megerősített hadsereggel támad! Krisztus eljövetele óta nyugtalan, egyre nyugtalanabb a gonosz, egyre gonoszabb lesz a világ, utóbbi állapota rosszabb az előbbinél (43-45). Mi azonban tudjuk, hogy a gonosz, noha nyugtalanul tombol, mégis pórázon van már, és annak végét az Úr tartja kézben. – 5- Ez a jel erőt ad, hogy az Isten akaratát igazán megismerjük és cselekedjük; nem is mi, hanem a bennünk növekvő Krisztus. Nagy öröm, ha vér szerinti rokonaink is e jelben élnek, harcolnak, győznek (46-49).