Különbség van akkori és mai tanítványság között abban is, hogy akkor a tanítványok feladata csak az volt, hogy a maguk népét bejárják (5-6). Más, nagyobb feladatnak még nem jött el az ideje. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak Izráel népének elveszett juhaihoz szól az evangélium. Éppen Máté az, aki az evangélium egyetemességét hangsúlyozza (Máté 28,19), amely minden népnek szóló üzenet, tanítványság. Persze Isten mindenkit csak a sajátjai között tesz „felelőssé”. Ez a felelősség csak átvitt értelmű, hiszen a hit kizárólag Isten kegyelmén múlik, ezért mi tegyünk meg mindent, amit Isten ajándékaiból töltekezve megtehetünk, de nem kell nyugtalankodni mások hitén, sőt a port is lerázhatjuk a lábunkról ott, ahol nem számítunk (14). Victor János hangsúlyozza, hogy különbség lehet abban is, az akkori és a mai tanítványság között, hogy többségünknek nem szertejárni kell, hanem egy helyben maradni, úgy hirdetni, cselekedni az Úr Igéjét (7-8). Ez a nehezebb. A tanítvány szertejárva mindenhol új és friss, egy helyben pedig hamar megszokják. Különbség van abban is, hogy mi nem vethetjük meg az élelmet, a ruházatot, a pénzt, mert egészen más korban élünk, de ezek mindenkor csak szükségesen alárendelt jelentőségűek lehetnek, az evangéliumhoz képest (9). Mi nem vehetjük igénybe mások vendégszeretetét, de tudhatjuk, hogy az Úr mindig gondoskodik arról, aki az Ő követségében jár (10-13).