A lepra, a tisztátalanság eltűnt, és egy gyógyult ember áll előttünk. Isten akarata, meggyógyulni-megtisztulni! De a gyógyulás akkor valóságos, ha ezt hivatalosan is nyugtázzák, és mások is észreveszik (4). Jézus korában a mózesi törvény szerint a pap feladata volt annak megállapítása, hogy a leprás valóban megtisztult-e (3Mózes 14,1). Fontos szempont ez, nem elég, hogy én gyógyultnak tartom magam; csak ha a közösség, a társadalom is annak tart, akkor van esélyem és lehetőségem újra beilleszkedni a közösségbe. Ez a kikötés egyaránt védte a közösséget és az egyént. Nem tarthatom magam egészségesnek, tisztának, ha a környezetem már régóta jelzi a bajt; ugyanakkor a környezetnek segíteni kell a gyógyult embertárs visszailleszkedését. Közte a gyógyulás, emberi eszközökkel, vagy csodákkal, mindig az Úr műve. Vigyük tovább az üzenetet: gyógyult életeddel állj oda az Úr elé, és vállalj szolgálatot az Úr gyülekezetében! Jézus parancsa szerint, akkor még nem szabadott szólni a gyógyító Úrról (4), mert annak mindig rendelt ideje van, de gyógyultan szolgálni mindenkor lehet!

1Sámuel 13

454. dicséret

* A Hegyi Beszéd szavakba foglalta Isten hatalmát, amit ezek után Jézus Krisztus jelekben is megmutatott! Az Úr gyógyításai „jelek”, bizonyítva azt, hogy ki Ő valójában, és mit hozott el erre a világra. Isten gyógyító, megváltó akarata jött közénk Krisztusban (2-3).