A böjtről azonnal az jut eszünkbe, hogy lemondás, önfegyelem, zabla; valami olyan, amit fogcsikorgatva, egy ideig kibírunk, de szervesen nem lehet a zajló élet része. Pedig akinek megadatott már a böjt ajándéka, nemcsak fogyókúraként, hanem igazi, Igére figyelő elmélyülésként, az tudja, hogy a böjtben az ember lelke örömre derül, teste felszabadul, sok kötelék bomlik, és egy új, valóban szabad világba léphetünk, az Úr színe elé. Jézus Krisztusnál a böjt az öröm szertartása, lakodalom (Márk 2,18), ahol az ember már részesül a mennyei világ bőségében, éppen azáltal, hogy egy sereg itteni kötelék megoldódik. Aki igazán böjtöl, az nem komor, hanem örvendező. Ijesztőek a rajongó keresztyének, de még félelmetesebbek a komor, mogorva keresztyének; örvendezően böjtölő keresztyénekért imádkozunk, Uram! Tégy bennünket ilyenekké. Persze ebben a testben ez soha nem egyszerű. Mindig kegyelmi állapot a böjt állapota, amikor az ember örömmel mond le. A böjt az elengedés tudománya, amikor az ember két úr közül, az egyetlen Urat választja (24). Éppen ezért a böjt, a mennyei meggazdagodás alkalma: igaz, örökkévaló kincsekre lelünk (19-21), miközben ragyog a szemünk és az életünk (22-23).

1Sámuel 8

393. dicséret

* Az Istennek kedves kegyesség alapeleme az adakozás, az imádság mellett a böjt (6,1-18).