Jézus Krisztusba vetett hitünk konkrétan láthatóvá lesz ebben a világban. Ezek közül a mai Ige kiemeli, hogy a hívő ember nem személyválogató. Mit jelent ez? Be kell látnunk, hogy sokféleképpen vagyunk személyválogatók. Ennek leghétköznapibb példája az, hogy nem igazán keressük a kapcsolatot a velünk nem egyező emberekkel, ha nem muszáj.* Az Ige azonban nem erről a helyzetről beszél, hanem arról, amikor az érdekeink szerint válogatjuk az embereket, és nyilván a társadalmi megegyezés általi és az érdekeink szerinti atyánkfiait részesítjük előnyben: a gazdagot, a hatalomban lévőt, az okosat, a szépet, a tehetségeset; és elfordulunk a szegénytől, a befolyás nélkülitől, a szerintünk butától, csúnyától és tehetségtelentől. Pedig nincs buta, csúnya és tehetségtelen ember; a gazdagság és szegénység múlandó és viszonylagos állapotát most nem is említem; ezért óriási bűn, mondja az Ige, ha ilyen megkülönböztetést teszünk, márpedig teszünk, mi keresztyének is. Még a gyülekezetet is egyre inkább így választjuk magunknak. Ez még akkor is hiba, ha nem tagadhatjuk, hogy egy gyülekezetben tapasztalható áldások sora emberileg nagyban személyfüggő.**

Zsoltárok 132

132. zsoltár

* Vannak olyan emberek, „akik nem szimpatikusak”, akiket nehezen tudunk elviselni, így ha rendszeresen kell érintkeznünk velük, akkor komoly próbatétel és keresztyén feladat az elhordozásuk. Ez csak bonyolódik, ha ők egyáltalán nem látják, vagy nem akarják látni, hogy miben kellene változniuk, és miben terhes másoknak a jelenlétük. Nem kötelező ezekkel az emberekkel kapcsolatot keresni, hiszen már hétmilliárd ember él a földön, így keresztyén lehetőség az is, hogy megtaláljuk a hozzánk illőket; ugyanakkor, ha a mindennapok kötelezettségei hoznak össze minket ezekkel, akkor tekintsük Istentől való feladatnak szeretetben való elszenvedésüket és formálásukat.

** Az a baj, hogy a megtérésünknek nincsenek látható gyümölcsei! Jakab ennek tarthatatlanságára mutat rá.

 

Szerző: refdunantul  2013.12.02. 04:00 komment

süti beállítások módosítása