Sírás, jajgatás, szomorúság, szülési fájdalmak (20-21); miközben annyi mindent nem értünk (18); - tény, ebben a világban ez az osztályrésze a hívő embernek; csak a hitetlenek jókedvűek, mert felelőtlenek, és nem érdekli őket a másik baja. Mihez hasonlítsam ezt az állapotot; olyan ez, mint haladó autóban, hátul olvasni, gépelni, dolgozni; minden mozdulatért tízszeresen meg kell szenvedni. Ilyen zötyögős a földi élet, egy kis kanyar és borul minden a nehézségi erő szerint; „és menni kell, tenni kell, lenni kell” (Geszti Péter). Mondjuk ki: úton lenni, állandó életveszély. A hívő ember érzi ezt a zötyögést, érzékeny a kanyarokra, míg mások inkább gázt adnak: „csak haladjunk, nem kell foglalkozni minden aprósággal; ami borul, boruljon; a lényeg, hogy én haladjak”. Jézus Krisztus kijelentése üdvösséges reménység: még egy kis idő (16), és megszűnik a zötyögés, mert már nem kell hiábavaló célok felé haladni; ekkor a szomorúság örömre változik (22), ez maradandó állapot, és kérdések sem gyötörnek többé (23). Akinek ez unalmas valóság, annak a hitével van baj.

Zsoltárok 118

118. zsoltár