Az asztal körül* ott ül szótlanul a feltámadott Lázár. Nem mindig kell beszélni, az a jó, ha puszta jelenlétünk is beszél (1). Továbbra is szorgalmasan szolgál a másokért élő Márta (2). A történet középpontja a Jézust drága nárdus-olajjal megkenő Mária, aki el tudja engedni a földi „birtokot”, egész éven át megkeresett kincsét (3). Valamint ott látjuk Jézus körül a szegényekre hivatkozó, de valójában haszonleső Júdást, a mai ember prototípusát. Szándékosan nem említem azt, hogy az evangélista tolvajnak is nevezte; manapság ugyanis minden pozícióban lévőt tolvajnak tartanak. Mária odaadta drága kincsét Jézusért, ez az elengedés tudománya, az Istennel való élő kapcsolat kezdete. Megrettenhetünk, mert itt látjuk, hogy valójában milyen gyenge a mi hitünk - alig tudunk valamit is elengedni az Úrért; sőt, egyáltalán nem tudunk elengedni, lemondani, örömmel adni; nem törekedni, nem szerezni, alul maradni, kudarcot szenvedni. Aki ad az illatozik, ahogy itt megtelt a kenet illatával a ház (3), mi pedig bűzlünk rendesen. Jézus Krisztus teológiai magasságokba emeli Mária tettét, mert úgy értelmezi azt, hogy közel van, itt van már megváltásunk órája (7).

2Krónikák 35

478. dicséret

*  Lázár házában vacsorát készítettek Jézus tiszteletére. Az étkezés szerepe akkor sokkal jelentősebb volt, mint ma. Korunkban a nagy mulatozások, vagy fogyókúrák kapcsán hallunk erről, de akkor a vacsora az Isten országának előíze volt, asztalközösséget jelentett, ünneplést, hálaadást és örömöt, Isten dicséretét. Mára Istent teljesen kimetszettük a valóságértelmezésünkből, így három „legitim” terület maradt csupán, a gazdaság, a természettudományok, és a politika (valamint az ezeket kiszolgáló területek), a többi semmit érő tevékenység. Ezt a véleményt neves tudósok nyíltan hangoztatják. Kilúgoztuk a valóságból a mennyei többletet – hát majd kiderül, hogy halálunk óráján mit tudunk kezdeni a multiplikációs képlettel. Éppen ezért fontos a mai Ige!

Szerző: refdunantul  2013.11.03. 04:00 komment

süti beállítások módosítása