Kényes területek ezek, Isten Igéje szerint is: nyilvánosság, ismertség, az ilyenkor csatlakozó „barátok”. Az Ige egyértelműen fogalmaz, ezek a területek könnyen a hitetlenség színtereivé lehetnek.* Jézus a nyilvánosság elé csak akkor lépett, amikor az Atya ügyét képviselte, Igéjét hirdette, tetteit cselekedte; egyébként elrejtőzött, „titokban” volt (10), nem mutogatta magát; magányában pedig csak azért könyörgött, hogy amikor a nyilvánosság órája jön el (8), akkor mindig csak az Atyára mutasson, és soha ne keresse a saját dicsőségét. Milyen „keresztyének” vagyunk mi, hogyan élünk a „nyilvánossággal”: bizonyságot teszünk-e hittel az Úrról, vagy az ilyen alkalmakon csak „suttogunk”, miközben az egyház kínálta nyilvánosság kiváló és harsány terep nekünk sok minden másra? (10-13)

2Krónikák 19

144. zsoltár

Jézus elment a lombsátor ünnepére, Jeruzsálembe, de nem a testvérei kérlelésére. A testvérek ugyanis büszkék voltak Jézus cselekedeteire, ezért kérlelték, hogy Jézus mutassa meg magát az ünnepen, lépjen a nyilvánosság elé, legyen ismert, és ennek dicsőségéből, hasznából ők is részesülhetnek majd (4). Ám valójában testvérei sem hittek az Urban, azért fogalmaztak meg így, ilyen kérést (5).

Szerző: refdunantul  2013.10.18. 04:00 komment

süti beállítások módosítása