Három nagy ajándékról beszél Jézus Krisztus. Az első ajándék Ő maga, akit az Isten adott a világnak (35). Erről szóltunk tegnap. A második nagy ajándék, - merd hinni -, Te magad vagy, akit az Atya a Fiúnak adott, azaz kiválasztott az üdvösségre. Ez a mindent megelőző kegyelem azonban nem tesz tétlenné,* hanem arra indít, hogy az Úrhoz menj, melynek nyomán ez a láthatatlan „pecsét” láthatóvá lesz. Fordítsuk csak meg ezt a gyönyörű kijelentést, figyeljünk annak végére, emberi oldalára: „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (37). Indulj el az Úr felé, az Ő kegyelme, hogy elindulhatsz, de ha elindulsz, Ő nem küld el. Gyönyörűen ér itt össze az isteni és az emberi, amaz magába foglalj emezt is. A harmadik ajándék pedig a megtartatás csodája: akik az Úréi, azokat nem engedi veszni, alázuhanni az Úr, sőt életre támasztja őket az utolsó napon (39-40). Íme, a megváltás konkrétuma, örök életünk van, ami jelenti a test feltámadását, nem azonnal, hanem az utolsó napon, de addig sem „megszűnve”. 

2Krónikák 16

143. zsoltár

*  A kiválasztás nem „végzet”, noha titok.