Sokan vannak, akik szenvednek, ne feledd, egyszer te is ezek táborához fogsz tartozni (3), ha még nem lennél közöttük; imádkozz értük, és légy irgalmas egészségesen is, az „egészségesekhez” is. A 38 éve tartó betegséget nem részletezem (5), mert ki tudja, melyikünk miben, mióta szenved; ugyanakkor öt perc kín is sok a jelenben; mégis merjük hinni, terhek alatt is lehet csendben tűrni, nemcsak mindig a bajra tekinteni, hanem Valaki másra! Tudom, nincs ennél nehezebb „lecke”. Jézus Krisztus az ünnepre jött (1), és a betegek között találjuk Őt (6): nincs zavartalan ünnep addig, amíg olyan betegek tömegei vesznek körül bennünket, akiket az emberi önzés tett azzá. Ne csüggedj, van embered (7), nem vagy egyedül; Isten az, aki Jézus Krisztusban emberré lett: igazából csak Őrá számíthatsz, de Ő mindig küld emberi követeket is, akik így angyalokká lesznek. A sok ember közül Jézus Krisztus észreveszi azt az egy embert, akinek most a legnagyobb szüksége van rá. Ő észreveszi az egyes embert, számon tart. Őelőtte merhetsz emberré lenni, minden bajoddal együtt! Két döbbenetes jelenet szúr szemet ebben a történetben: az egyik, hogy mi mindent elkövetnek emberek a testi gyógyulásért, mi mindent kipróbálnak, közben milyen önzővé lesznek ők maguk is (3-7); a másik pedig, hogy az Istent emlegetők mennyire nem tudnak örülni a másik gyógyulásának (10-15). Ne csodát várj, hanem az Urat várd, a gyógyulás több, mint járni, menni, cipelni, sürgölődni; sokkal több.

2Krónikák 11

94. zsoltár