Minden kérdés* számunkra csak arra lehet alkalom, hogy Krisztusra mutassunk, aki áldozati báránnyá lett, és elvette a világ bűneit (29), levette rólunk a halálos terheket. Minden „vallási szertartásnak és összegyülekezésnek” csak Ő adhat értelmet és tartalmat (33). Micsoda kitüntetés, hogy kiáltó szóvá lehetünk, akik egyengethetik az Úr útját ebben a világban (23), hogy ismertté legyen a megváltás csodája (31), így egyre többen lássák az Urat, és bizonyságot tehessenek róla ők is (34). Hányakra érvényes ma is: közöttük áll, akit ők nem ismernek (26); van tehát feladat. E szolgálat eredménye pedig csakis a küldő Úr kezében van. Egy bizonyos: a hit még a hízelgő érdeklődésre is azt feleli, amit Keresztelő János: „Én nem a Krisztus vagyok” (20); azaz nem tudom önmagamat megváltani, sőt a problémáimat sem tudom a magam erejéből megoldani; megváltásra szorulok!

2Krónikák 1,18-2,17

27. zsoltár

*  Mindig veszélyeket rejt, ha érdeklődnek utánunk; ha tényleges rosszindulattal, akkor azért; ha dicsérő szándékkal, akkor pedig a hiúságunkat ébreszthetik fel. A zsidó vezetők rákérdeznek arra, hogy kinek tartja magát Keresztelő János? (19) Minden kérdés számunkra csak arra lehet alkalom, hogy Krisztusra mutassunk!

Szerző: refdunantul  2013.10.01. 04:00 komment

süti beállítások módosítása