Bicikliút mellett, egy ház előtt, kosárban, gyönyörű almák halomban, a kosárra ráírva: ingyen elvihető. Néztem egy darabig, később is jártam arra, senki nem vett belőle. Ingyen nem kellett, mert ami ingyen van, az gyanús. Pedig nagy szeretettel tették ki a kosárral teli almát, és akik arra jártak, és észrevehették, boldogan élhettek volna az üdítő lehetőséggel, az augusztusi forróságban. Ehelyett „megúszható” módon vettek almát a piacon; mert ingyen nem kell, drágán sem kell, hanem úgy „megúszható” módon, kifizethetően, aztán el van rendezve a dolog. Valahogy így vagyunk az Isten kegyelmével is: - ingyen nem kell, mi van ma ingyen, ez megbotránkoztató; - de kifizethetetlenül drágán sem kell, ez is értelmezhetetlen; - hanem egyezzünk meg Uram, úgy „piaci” áron, úgy kifizethetően, megúszható módon; adsz, mi megadjuk a „piaci” árát, aztán minden maradjon a régiben, hagyjuk egymást békén. Ezzel a lelkülettel azonban megtagadjuk az Urat!*

1Krónikák 23

96. zsoltár

*  Isten kegyelme nem megvehető, az Úr annak adja, akinek akarja; kitette az almát, arra vezetett, de ha ingyen nem kell, Krisztus vérét meg „sokallod” érte, akkor gyümölcs nélkül maradsz. Ha mi megtagadjuk Őt, Ő is megtagad bennünket (12, - és bizony a folytatás nem úgy értendő, ahogy mi állandóan magyarázzuk, hanem úgy, hogy ha mi hűtlenkedünk, Ő hű marad ahhoz, a felette lévő sor értelmében, hogy megtagad minket, ha mi is megtagadtuk Őt (13). Vedd, edd, erősödj a kegyelemben (1), és mondd tovább, hogy finom, tégy vallást (2), egy sokféle világban!