Dús lombú szőlő Izráel, bőven terem (1), - de ez itt most nem dicséret, hanem kritika. A dús lomb sikert, szépséget, bujaságot jelent, testi, lelki, társadalmi, vallási értelemben egyaránt (2-4). Ahol a szabadság már szabadosság, és ahol a szőlő „szakadásig” terem, ott a következő évben alig lesz termés. Ahol túlfeszítenek minden húrt, ott előbb-utóbb valami megreped, elpattan. Meddig teremhet még szőlőt ez a dús lombú nyugati társadalom, meddig pöröghet még ez a modern világ, meddig tágíthatók még a határok. A legnagyobb baj, hogy az érdekekhez nem párosulnak értékek. Az érdekkel nincs baj; az, bizonyos határig biblikus; még a Heidelbergi Káté is több kérdésben felteszi, mi hasznom mindebből? De ahol csak az érdek dominál, mindent felülírva, ahol a pénz, profit, presztízs, pozíció, paráznaság kiszorítja az örökkévaló értékeket, ott előbb utóbb „megszakad” a bőven termő szőlő, és elszárad a dús tőke - elpattan a húr. Esély sincs változásra, amíg az alapdiagnózis ez: „nem féltük az Urat” (3).  Adj megtérést, Urunk!