Ézsaiás próféta könyve második szakaszának zárása ez, amely egy szemléletes képpel rögzíti Isten cselekvését népe életében: a sokféle, kiirthatatlan, szúrós élet-tövisek helyett ciprusok nőnek.* Ahogy Isten népe örömmel jött ki a fogságból, jöjjünk ki örömmel életünk sötétjéből (12). Vegyük észre: a tövis helyett ciprusok nőnek (13). Mi magunk is tövis helyett ciprussá lehetünk. A próféta annak a reménységének ad hangot, hogy Isten Igéje elvégzi munkáját ebben a világban (10-11). Ahol hangzik az Ige, ott nem tér vissza üresen, eléri célját az Isten gyermekeinek szívében, ahogy az eső nem hiába öntözi a földet. Ne szégyelljük, hirdessük, éljük az Isten szeretetének üzenetét, ne az eredménnyel foglalkozzunk; mert Isten cselekszik. 

Márk 3,13-21

474. dicséret

* - A próféta megtérésre hív (6-7). Keresd az Urat, amíg megtalálható, hívd segítségül, hagyd el a bűnt. Ma tedd, mert nem tudod, hogy lesz-e holnap; ezért a mának mindig felkiáltójeles üzenete van. Ma még lehet: hitben járni, és hitben erősödni. Ez a kegyelmi idő, minősített idő. - A próféta rámutat az Isten gondolatai, és az ember gondolatai közötti alapvető különbségre (8-9): ég és föld a kettő. Ez alázatra int bennünket, kegyességünket, teológiánkat illetően is. Isten logikája egészen más, mint ahogy azt mi, akár az Ige megértéséből levezetnénk. Jézus Krisztusban mutatta meg igazán ezt az alapvető különbséget. A nép egy politikai Messiást várt, aki a népek fölé emeli Izráelt, mert ez az emberi gondolat, Isten úgy segít, hogy a másik fölé emel, és ebben a világban húsos falatokat ad; Jézus Krisztus azonban egészen más volt, nem politikus, nem forradalmár, hanem alázatos, szelíd, elvetettekkel is közösséget vállaló, aki az örök életre váltott meg, amely azonban kihat földi életünkre is. Valljuk meg, a mai napig nem dolgoztuk fel, ezt az „egészen mást”.