Akik nem az Úrban bíznak, hanem jövendőmondókban és halottidézőkben (1-4), meg vezérekben és önmagukban (11-15), valamint egy sereg emberi technikában, amit ma is alkalmazunk, még a keresztyén szolgálatban is, azok kiapadnak, mint a Nílus vize (5-7); ez a folyó pedig az életet jelentette az ott lakók számára. Az Úrban való bizalom azonban nem a saját vallási kultúránk érvényesítése a másikon (16-19). Ezért csak átmeneti megoldás és nem végső kijelentés annak felvillantása, hogy majd megtérnek a népek, mert rettegni fognak Isten népétől, ezért kánaáni nyelven fognak beszélni (18), és átveszik az áldozati kultuszt (21). Az Úrban való bizalomnak azonban kétségtelenül vannak egységes jelei, néptől, helytől, vallástól, kultúrától függetlenül (20-25). Ezek a letagadhatatlan jelek a következők: az Úrhoz kiáltanak segítségért és szabadításért (20), az Úr meggyógyítja őket (22), és minden különbözőségük ellenére együtt tisztelik az Urat, azok, akiket az Úr magához rendelt (23). Keze alkotásai megtérnek hozzá (25). Ez az egyetlen jövő minden nemzet számára, de az egyetlen lehetőség is! 

Cselekedetek 14,1-7

83. zsoltár