Júdát és Moábot sok minden összekötötte.* Volt, amikor az éhínség idején ők menekültek Moáb földjére, és befogadást kaptak (Ruth könyve). Most Móáb népe talál menedéket Júdában. Megérdemelt az ítélet, de még van menekvés (1).** Isten népének az a feladata, hogy védelmet nyújtson a menekülőnek; olyanná legyen a bujdosó számára, mint az éjsötét árnyék, amely elrejti az ellenség elől a menekülőt (3-4). Az igazi menekvés azonban ennél sokkal több. Ez a prófécia messze túlmutat a szomszéd moábita nép ítéletes nyomorúságán és megsegítésén, arra a királyra, aki minden nép megmentője, és aki valóban segít rajtunk: a haláltól és minden rossztól megment. Amit az itteni menekülők a jeruzsálemi királytól reméltek, azt a jövőbeli igaz király teljesítheti majd igazán. A kegyelem által elkészül egy „trón”, ami megingathatatlan lesz.*** Elűz vasvesszejével a bajtól, hogy Hozzá meneküljünk, Ő pedig elrejt, védelmet ad. Ez a szent elrejtettség minden nyitottság előfeltétele. 

Cselekedetek 13,1-12

14. zsoltár

Kortörténetileg valószínű, hogy Asszíria támadásáról van szó, amely eltörölte Moábot (Kr. e. 732). A megmaradtak kétségbeesve menekülnek. Mi legyen velük? Nyilván tekinthetjük mindezt elbizakodottságuk büntetésének, hiszen amikor jól ment nekik, nagyot kurjongattak, most pedig itt a megérdemelt és megalázó bukás: minden gőgös életében megérdemelten eljön ez a pillanat. Biccentünk, ha mással történik

** Bujdosó madárhoz, feldúlt fészekhez lett hasonlóvá ez a nép (2), nagy lett a romlása, odalett az öröm (9-12).

*** Milyen gyönyörű kép fejezi ki Krisztus királyságának valóságát: kegyelmesen szorgalmazza az igazságot, Isten igazának érvényesülését (5).

Szerző: refdunantul  2013.05.10. 04:00 komment

süti beállítások módosítása