Megkönyörül az Úr az övéin, továbbra is őket választja. Gondold át, hányszor megtapasztaltad könyörületét, életfordító nagy eseményekben ugyanúgy, mint a hétköznapi ügymenetben, és a kétségbeesés határán is. Ez a tapasztalat pedig annak bizonysága, hogy az Ő tulajdona vagy (1-2). Ez az üdvösség, amely itt küzdelem, kemény szolgálat, az evangélium képviselete; odaát pedig nyugalom, de nem unalom.* A két pólus közötti ív pedig a krisztusi ember útja, a küzdelemből a nyugalom felé haladva. Közben megtapasztaljuk, hogy már itteni küzdelmeinkben is miénk ez a nyugalom (3). Ez az üdvösséges tapasztalat úgy valósul meg, hogy az Úr legyőzi a romboló hatalmakat, végül a Sátánt és a halált is (Jelenések 20,10). A könyörület a pusztító hatalmak ítéletét jelenti. Ennek a győzelemnek csak előképe a nagy birodalom, Babilon pusztulása, aki gőgjében istennek képzelte magát (4-27).** Csak, aki az Úrhoz menekül, az marad meg (32). Gondolkozzunk el ezen (16): az ember megdöbben, hogy a világ nagyjai, milyen „bámulatosan” lesznek semmivé. Csak az Úr ad maradást, Krisztus feltámadása üdvösséget! 

Cselekedetek 12,1-19

258. dicséret

Aktív-örömteli nyugalom ez.

** Ezért a filiszteusok se örüljenek, hogy Babilon bukása majd az ő hatalmuk idejét hozza el (28-32). Ezek a hatalmak itt mindig újra nőnek, mint a vadhajtások, de előbb utóbb nemcsak visszametszésük történik meg, hanem az egész tönk kirántása abból a talajból, amit az Úr nem vadhajtás sarjadására ajándékozott nekünk.

Szerző: refdunantul  2013.05.08. 04:00 komment

süti beállítások módosítása