Ézsaiás könyvének második nagy szakasza a 13-23 közötti fejezetek anyaga, amely idegen népek elleni próféciákat tartalmaz. A próféciák nem időrendben hangoznak el. Komoly kortörténeti tájékoztatásra lenne itt szükség. Ezt az internetes változatban olvashatják.* A kortörténet helyett most fontosabb a tartalom, az üzenet. Bármelyik időszakra vonatkozhat a prófécia; most Babilont említik, de bármelyik nagyhatalomra érthető a jogos ítélet: akkor és ma egyaránt. Ez a prófécia ugyanis az Úr napjának természetét hirdeti meg, amely kifejezi az Úr elvégzett megvetését minden uralkodó, gőgös, Istent nem ismerő, és másokat kiszipolyozó hatalom ellen. Pedig ilyenek vagyunk mind, egyen-egyenként, és népenként is: mert ilyen a bűn. Az Úr napja nemet mond a bűnre, amely bedarál mindent, azt feltartóztatja, megítéli, képviselőit likvidálja.** Belegondoltunk már abba, hogy Isten ítéletében is mekkora kegyelem van: hiszen a bűn mindent magával ragadó pusztítását akadályozza meg, és ezzel az életet szolgálja. Az Úr napja ítélet, de ítéletében mégis kegyelem. Krisztus másik ruhája.

Cselekedetek 11,27-30

210. dicséret

Birodalmak és leendő birodalmak hatalomért való harca áll a háttérben, mint azóta is mindig: a szereplők és a módszerek változnak, de az önző, birtokló, hatalmi indulat ugyanaz. Ézsaiás korában az Asszír birodalom a térség ura, aki leigázta az északi, izráeli királyságot (Kr. e. 722), de fenyegette a déli, júdai királyságot is (Kr. e. 701). Közben Babilónia (káldedusok) már próbálkoztak Asszíria legyőzésével, de először ebbe belebuktak (Kr. e. 689 – erre is utalhat ez a prófécia), később azonban a Babilóniaiak, a médek segítségével legyőzték az Asszírokat (Kr. e. 612); a Babilóniaiak uralma alatt kezdték el a júdaiakat fogságba hurcolni (Kr. e. 587), majd a Babailóniak uralmát később a feltörekvő médek-perzsák zúzták szét (Kr. e. 539).

** Egy ismerősömnek brutálisan meggyilkolták az egyedül élő nagyapját. Ő, azóta érti ezt az üzenetet.

Szerző: refdunantul  2013.05.07. 04:00 komment

süti beállítások módosítása