Milyen forrásból iszol? Ez a hálaadás* vallja, hogy a földi életre is kiható üdvösség nem található meg másban, csakis az Úrban. A jogosan haragvó Isten a megoldás és vigasztalás egyetlen forrása lesz. Csak úgy találunk üdvösségre, ha annak az Istennek karjaiba menekülünk, akinek haragját magára vontuk (1-2). Ennek az üdvösségnek képes kifejezése az, ahogy a sátoros ünnep egyik szertartására utal az Ige, amikor a Jerzsuálem keleti városfala előtti Gihón forrásból merítettek a hívek. Ez az üdvösség: meríteni az élet vizéből, azt magammal hordani, abból mindig inni (3).** Adjuk hírül a világnak, hogy Izráel szentje a népek megváltója (4-6). Ézsaiás hangja az Úr hangja, egyetemes hang, mert Sion hatással lesz a nemzetekre:*** miáltalunk az Úr hat másokra, az övéire. Te kire hatsz, mivel, hogyan; milyen forráshoz vezeted a rád bízott embereket? Te ittál már ebből a forrásból?  

Cselekedetek 11,19-26

242. dicséret

*  Ézsaiás könyve első nagy részének záró fejezete ez, egyben egyik csúcspontja is a könyvnek. A fejezet két dicsőítő énekből áll (1-2; 4-6); a két ének között egy prófétikus ígéret olvasható (3). Ez a fejezet hálaadás a teljes szabadulásért. A 11. fejezet előkészítette azt, választott népén, ami itt minden nemzetre kiterjed, és a maga teljességében kibontakozik, az Úrtól rendelt helyen. A Szentíró egyes szám első személyben ad hálát, de ez annak a közösségnek a hálája, amelyben minden egyes ember eljutott a bizonyosságra, mert megtapasztalta az Úr messiási-krisztusi szabadítását.

** Az üdvösség forrása Krisztus: az üdvösség vele és egymással való közösség, testi-lelki bővelkedés (nincs szomjúság), és soha el nem múló öröm. Ott folyamatosan erőnk és énekünk lesz az Úr (Zsoltárok 118), de ennek tapasztalata már most is a miénk.

*** Addig pedig feladatunk, hogy Isten szabadító tettéért hálát adva, azt kiáltó szóként hirdetve, arra emlékeztetve, arról ujjongva énekelve éljük, hirdessük az evangéliumot.