Eszter gyönyörű lehetett: szépségével érte el céljait, és nem Isten törvényének megtartásával. Érthetetlen: az Úrnak úgy tetszett, hogy a szorult helyzetben Eszter „szépséges tetteit” is felhasználja népe szabadítására. Eszter szépségét beláthatjuk, noha hasonló kúrákon megy át, mint a mai szépségek (9), de ne szépítsük magát a történetet! Eszter pogány emberhez ment feleségül (5Mózes 7,14); szerelmi viszonyba került olyan férfival, aki nem a férje, még ha ez a férfi történetesen a perzsa király is (2Mózes 20,14); hárembe került, miközben az asztalról olyan ételeket evett, amelyek számára tisztátalanok (9). Dániel nem tett ilyeneket, ő nem adta be a derekát (Dániel 1,5). Eszter nem tartott ki úgy, mint Dániel. Isten felhasználta és megmentette Esztert, noha Eszter nem tartotta meg a törvényt. Érthetetlen a kegyelem. Ez a kegyelem azonban előbb-utóbb nemcsak érdemtelenül megtart és felhasznál, hanem alapvetően átformál: embert, közösséget, népet, akár évszázados kultúrákat is, sőt még a „pogányoknak” is „közkegyelmet”és „bőkezűséget” jelenthet (18).