A Perzsa Birodalom akkori királya, Ahasvérus, a történészek szerint nem más, mint Xerxész (Kr. e. 485 – 465). Az Ő apja volt a híres Dárius király (Kr. e. 521 – 486). A zsidó nép első csoportja Kr. e. 538-ban, Zorobábel vezetésével hazatért. A második nagy hazatérési hullám Ezsdrás vezetésével történt Kr. e. 458-ban. Az Eszter könyvében leírt eseményeket a két időszak közé teszi a szerző. Susán vára a perzsa uralkodók téli tartózkodási helye volt. Itt játszódik le egy hatalmas méretű ünnepségsorozat: borral, nőkkel, hatalmi vetélkedéssekkel és kincsekkel. Isten a profán történeten keresztül is népe szabadítását készítette elő. Ám ez a történet csak halovány képe annak a szabadításnak, amit Ő Jézus Krisztusban ajándékozott nekünk. Itteni világunkban mindig csak újabb szolgáságra szabadulunk fel: megváltás kell!
Apostolok Cselekedetei 1,1-14
358. dicséret
Bevezető megjegyzés Eszter könyvéhez: Isten népének tagjai közül sokan nem tértek haza a fogságból. Róluk szól Eszter könyve. Csak találgatni lehet, miért maradtak idegenben. Két szélsőséges választ megfogalmazhatunk: - egyrészt Isten akarata miatt maradtak ott, mert közülük többeket felhasznált még az Úr, népe ügyében; - másrészt pedig ki kell mondani, hogy vannak olyan helyzetek, amikor biztonságosabb és kényelmesebb a „fogság”, mint a küzdelmekkel teli újrakezdés. Előttünk egy teljesen idegen kultúra, egészen más szokásokkal, mint amit Isten Igéje normaként népe elé állított: indulatok, intrikák, lakomák, szép szüzek, háremek, gazdagság, és ennek a gazdagságnak mérhetetlen sok szolgája és eunuchja. Kikerülhetetlen kérdés, ma még inkább, hogyan viszonyuljunk olyan kultúrákhoz, amelyek gyökeresen mások, mint az Isten Igéjében megfogalmazott rend?
Megjegyzés a 10-22 versekhez: Figyeljük meg lépésenként Eszter könyve az első fejezet „menetrendjét” (10-22). Ezeknek egyenként üzenet értékük van. A királynak jó kedve támadt a bortól. Hét udvari eunuchnak megparancsolta, hogy vezessék be a szép termetű Vasti királynét. (Xerxész felesége Amestris volt, Vasti a háremének vezetője lehetett.) Vasti azonban nem akarta mutogatni magát italos férfiak társaságában, ezért megtagadta a kérést. A király indulatba jött, a bor hatása ezt csak fokozta. Az engedetlenség birodalom méretűvé növekszik. Példát kell statuálni, mert ha kiderül, hogy a királyné ezt megteheti, minden vezető ember felesége, sőt minden férfi felesége engedetlenné lesz. A felszínen „úszkál” néhány fontos, de mégis általános, morális üzenet: - Mikor tagadhatom meg az engedelmességet a felsőbbségnek? - Férfi és nő viszonya, házasság, akkor és ma, kultúránként és koronként más és más. - Mikor, miért, hogyan lehet példát statuálni; egyszerűbben fogalmazva: ha valaki piszkál, mikor kell egyértelműen a kezére ütni, hogy eddig, és nem tovább? Az Ige üzenete azonban ennél sokkal mélyebb, távlatibb: Isten a profán történeten keresztül is népe szabadítását készítette elő.
