A „nőt” minden tekintetben tisztelet illeti. Isten legnagyobb ajándékai ők. Az „idegen” nő azonban a legnagyobb baj forrása lehet (26). Ezért kemény Nehémiás ezen a területen is. Hát, nem lehetett egy „kellemes” ember ez a Nehémiás: olvassuk, hogy emiatt egyeseket szidott, átkozott, és meg is vert (25). Azt azonban vita nélkül elfogadhatjuk, hogy a papokkal és a lévitákkal a „nőügyek” terén könyörtelenül kemény volt Nehémiás (30): határozottan helyükre állította a lévitákat (10-11); akik nem tudtak megélni a szolgálatból, biztosította egzisztenciájuk forrásait; akik idegen nőket vettek feleségül, azokat nem engedte tovább szolgálni. Nincs nagyobb áldás, mint amikor egy lelkész minden tekintetben a „helyén” van, azt teszi, ami a dolga, hogy mindannyian a helyünkre kerüljünk, a Krisztusban. Szögezzük le azonban e nehéz fejezet után, hogy Krisztusban nincs „idegen”. Őbenne az „idegen nő” sem probléma többé. A moábita Ruth, Dávid ősanyja, Jézus Krisztus felmenője. Az evangélium, mindjárt az elején nyíltan vállalja ezt a nézőpontot. Az örömhír egyetemes, mindenkinek szól. Választott népének határköveit pedig csak az Úr ismeri. Mered az újszövetség felől nézni ezt az igerészt? Ha nem, akkor lehet, hogy még Te is idegen vagy az Isten országában!

1Korinthus 16,10-24

200. dicséret