Vannak olyan templomok, ahol a bejáratnál olvasható a gyülekezetben szolgált lelkészek és gondnokok névsora. A nevek és arcok mögött korszakok húzódnak, azok minden küzdelmével: ez Isten népének története egy gyülekezetben; továbbá annak kifejezése, hogy Isten gondoskodik népéről, küld szolgákat, akik emlékeztetik a népet az evangéliumra. Isten így vezeti népét, a megérkezésig. Nehémiás felsorolja azokat a papokat és lévitákat, akik Krisztus előtt 538-ban Zerubbábellal és Jésúával tértek haza (1-9). Ezután a főpapok neveit olvassuk (10-11). Számunkra ők azért fontosak, mert az egyetlen főpapra, a húsvétkor feltámadott Krisztusra mutatnak, aki eltörölt minden felesleges rítust és előírást, hogy legyen erőnk Lélekben és igazságban Istenre (János 4,24), szeretetben pedig egymásra figyelni (Galata 5,14-15); és végeztével legyen lehetőségünk megérkezni Őhozzá, a halál minden hatalma ellenére. 

Megjegyzés a 10-11 versekhez: A főpapok nemzedékének Árontól induló hosszú sorát az a Jehócádák zárta, akit fogsága vittek Babilóniába (1Krónika 5,29-41). Később aztán Jésúa főpap tért haza, az ő leszármazottja volt Jójákim főpap, Nehémiás korában pedig Eljásib, majd Jójádá, Jónátán, Jaddú.