Itt egy népet, Isten Igéjére figyelve vezetnek. Először a vezetők igyekeztek egyre jobban megérteni az Igét. Ezért a családfők, a papok és léviták, a felelős őrállók rendszeresen összegyűltek, hogy jól megértsék a törvény szavait. A törvény szavait pedig mi, Krisztusban még jobban érthetjük, mint egykor ők. A parancsolat, az isteni rend világos, életet szolgáló irányítása nélkülözhetetlen; de mindez evangélium nélkül csupán kötél a nyakunkon: egy rossz lépés, egy tévesztés, egy kísértés, és az isteni rend talapzata máris kicsúszott alólunk. Krisztus levette a nyakunkból a kötelet, és megszilárdította az isteni rendet a lábunk alatt. Ez a kegyelem: Isten törvénye, rendje érvényben van, de nem lógsz, ha tévesztesz. Az evangélium és törvény viszonya a legszebb összefüggés a Szentírásban. Ezt jól érteni, reménységgel szemlélni, és másokkal is így szemléltetni: Isten leggazdagabb ajándéka. A lombsátrak ünnepe éppen erre utal: a törvényt jól megérteni, csak múlandóságunk, Istenre szorultságunk összefüggésében lehet! (14) Aki tudja, hogy nincs itt maradandó városa, és minden lépésében az Úr vezetésére szorul, mert csakis Vele juthat célba, az tudja Isten rendjét örömmel, szabadon megélni (17), és szeretve bíztatni azokat, akik vele együtt vándorolnak.

1Korinthus 13

395. dicséret

Szerző: refdunantul  2013.03.26. 04:00 komment

süti beállítások módosítása