Nehémiás tizenkét éven át szolgált Júda helytartójaként. A helytartóknak járó további juttatásokat azonban nem fogadta el, pedig azok jogosan megillették volna őt (14). Sőt, háza népével együtt részt vett a közös munkában (16), vagyont nem szerzett, saját költségén látta el a helytartóság alkalmazottait, a más területekről érkező küldötteket (17), és a szegényeket (18). - A korábbi helytartók nem így tettek, sőt nemcsak a Perzsa Birodalom központjából nekik utalt juttatásokat vették fel, hanem még meg is adóztatták a népet (15). - Nehémiás azért cselekedett így, mert olyan szűkös idők jártak, amikor népe nagy nyomorúságban hozott áldozatokat, tehát ő sem tehetett másként; osztozott népe szűkösségében. Ugyanakkor nem volt egy valóságtól elrugaszkodott álszent. Jólétben Nehémiás is élt volna az őt megillető lehetőségekkel, bizonnyal. – Őszinte Nehémiás kérése: Uram, annyit fáradtam, lemondtam, másokért éltem; kegyelmedből fordítsd javamra mindezeket; még ebben a világban adj egy kis „napsütést”, nyugodt életet, örömöt; még akkor is, ha a sok lemondás nem mindig vezetett eredményre (19).

1Korinthus 11,27-34

448. dicséret