De gyönyörű, kristálytiszta zengésű itt az evangélium. Rabul ne ejtsen bennünket semmiféle emberi bölcselkedés, legyen az akár filozófia, akár teológia, akár hagyomány, akár a világ elemeit méregető egzakt tudomány; mert noha minden emberi tiszteletünk ezeké, de emezek mégis csak részleteket értenek meg, és nem az egészet, mert a „teljesség” csakis Krisztusban adatik: az Isten teljessége. Mi itt csak törékeny részleteket élünk meg, mert tele vagyunk tévesztésekkel, csúsztatásokkal, adósággal és a halál folytonos fenyegetésével (12). Olyan ez az állapot, mint amikor a szépen virágzó domboldal tetejéről legurítok egy gerendát, és az végigszántja, összetöri az ezernyi szépséget. Jézus Krisztus visszatartotta ezt a gerendát. Ez a gerenda Őt törte össze, hogy mi élhessünk, virágozhassunk, megtapasztalhassuk az élet teljességét. Ha nincs Krisztus, előbb utóbb gurul a gerenda. Weöres Sándor „Fughetta” című verse énekel erről: „… piros csörgők tündökölnek, kék tojások énekelnek, tarka csigaszarvak lengenek… egy gerenda legurul… piros csörgők összetörnek, kék tojások szétfreccsennek, tarka csigaszarvak tűnnek.” Benne, Krisztusban jutunk el az élet teljességére, aki elhordozta a gerendát (14), visszatartotta a végső pusztítást, érettünk!

Bírák 16

220. dicséret