Az evangélium az igazság beszéde, amihez egy bizonytalan világban, mint biztos „normához”, mindent igazíthatunk. Ennek az igazságnak a tartalma Jézus Krisztus, aki az út, az igazság és az élet (János 14,6), és aki minket is megigazít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az evangélium egyben az igazságosság beszéde is lenne. Félreértjük Isten Igéjét, ha társadalmi reformmá silányítjuk azt. Isten igazságossága soha nem valamiféle egyenlőséget jelent, elég a talentumok (Máté 25,14-30), vagy a szőlőmunkások példázatára gondolni (Máté 20,1-16), a kegyelmi kiválasztást nem is említem (Efezus 1,4). A krisztusi ember csakis irgalommal fordulhat mindenki felé, főként a kitaszítottak felé, ugyanakkor a krisztusi ember mindig boldog tud lenni abban a keretben, amit ebben a világban kapott az Úrtól. Ma ezt a keretet nem akarjuk belátni, mindenki mindenné lehet elvileg, és irigykedve, törtetve halálra tapossuk egymást. Az örök élet hite sokat segíthetne, hogy „egy talentumosan” is boldog légy, azt ne ásd el, de ne is irigykedj arra, aki ötöt kapott, mert van annak elég baja, hiszen tíz talentum kéretik rajta számon. 

Bírák 12

12. zsoltár