Korunk felszámolja a hagyományos örökséget, és minden területen újat akar, olyat, amilyet eddig még nem láttak és hallottak, ami egészen szokatlan, és ebben az ingerdús világban is felkapjuk rá a fejünket. Nem kell a régi, új kell! Nem mentes ettől a törekvéstől az egyház sem. A hagyományos örökség felszámolásával azonban önmagunkat számoljuk fel. Egy rabbi mondta: egyetlen feladatuk, hogy továbbadják fiaiknak, amit kaptak az Úrtól, ezáltal egy változó világban biztosítsák számukra is a megmaradást és a jövőt. Megőrizni mindazt, amit az Úr ránk bízott: ez küldetés. Aki pedig feladja az Úrtól kapott örökségét, az megsemmisül. Júda megmaradását abban látta az Úr, hogy újra felfedezteti velük az örökségüket, és abban megerősíti őket. Jósiás megtalálta a törvénykönyvet, meghallotta annak Igéit, megértette annak üzenetét, magára és a népre nézve. Nem kell új; a régit, pontosabban az Úrtól való eredetit kell új szívvel felfedezni! Minden „új” legyen gyanús. A liberalizmus a szabadság ígéretével minden biztosat, hagyományosat szétzúz, elvesz, és utána azt tesz velünk, amit akar. Ne engedjük!