Az esztendő utolsó napján konkrét tanácsokat kapunk az Igéből: mit kell tennünk, ha a jövő esztendőben valóban újat akarunk kezdeni! Ez az ÚJ persze csakis az Isten kegyelmének ajándéka lehet. – Azt kell tenni, amit helyesnek tart az Úr (43). Naponta tanulmányoznunk kell az Úr Igéjét, hogy akaratát egyre tisztábban megértve, ahhoz igazíthassuk életünket. – Hagyjuk el azokat az Úr által megítélt dolgainkat, amelyek nekünk is, másoknak is csak nyomorúságot okoznak, bár „élvezetesnek” tűnhetnek. Jósáfát mindenben helyesen járt el, „csak” a pogány áldozóhalmok nem szűntek meg (44). Ez a „csak” is elég a majdani összeomláshoz. – Ne futkossunk az arany után. Az Úr meghiúsította Jósáfát ilyenfajta próbálkozását (49-50). – Éljünk békességben mindenkivel, ahogy Jósáfát békében élt Izráel királyával (45). A békesség nem minden áron való követelmény, de a háborúságok nagy része a mi békétlenségünk miatt robbannak ki. Az Úr békességével a szívünkben sok lehetetlen helyzetet tudunk békésen kezelni!