Sokszor érezhetjük így, mint Illés (14). Buzgólkodtunk, és nincs eredmény. Szebben is tudjuk mondani: másokért éltünk, és hálátlanok voltak. Sőt, biblikusabban is meg tudjuk fogalmazni mindezt: nem magunkért buzgólkodtunk, hanem az Úrért; hogy az istentelenek megtérjenek. De hiába, egyedül maradtunk, és az életünkre törnek. Illés téved, mélyen van, és aki mélyen van, az önmaga körül forog, önző és beképzelt. Illést megrázza az Úr! Nem hiába buzgólkodott; nincs egyedül, mert hétezren vannak mellette (18); nem pótolhatatlan, mert máris van helyére más (16); és neki nem kell az eredmény miatt csüggedni, csak hűségesen szolgálni. Isten Jézus Krisztusban közénk jött, azért is, hogy felrázzon bennünket, és kiemeljen ebből az önsajnálkozó, kesergő, és mégis önhitt állapotból; nemcsak, mint egyes hívőt, hanem, mint egyházat is. Ez is karácsonyi evangélium. Nem vagy egyedül. Légy hű mindhalálig (Jelenések 2,10; 1Korinthus 4,2).

Lukács 19,41-48

  320. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.12.24. 04:00 komment

süti beállítások módosítása