Illés az egész szolgálatát fenyegetettségben végezte. A prófétai szolgálat ezzel jár. Ezt Illés fel is vállalta (1). Egy konkrét esemény azonban kizökkentette őt. Jezabel halálosan megfenyegette (2). Illés ekkor megijedt, elhagyta az Úr által kijelölt helyét, hogy mentse az életét, majd egy rekettyebokorig jutva megállt, és nem mozdult tovább. Elég volt, elcsüggedt, feladta, meg akart halni (3-4). Kosztolányi megdöbbentően ír erről az állapotról „A rossz élet” című versében, amikor az ember tehetetlenül eljut odáig, hogy semmi sem jó. Ebben a helyzetben azonban legfeljebb csak átmeneti megoldást nyújthat mindenfajta terápia. Angyali érintésre van szükség, felülről való szelíd, de határozott segítségre (5). Illés attól gyógyult meg, hogy visszatért a szolgálatába, amit elhagyott. Ezt tanácsolja neki az angyal (6): keljen fel, egyen, és térjen vissza a feladatához. Vissza Isten elé, vissza az emberek közé, vissza a testvérekhez, vissza a feladatomhoz: ez a gyógyulás egyedüli útja. Nem lesz könnyű, sebeket kapsz, az életed lesz veszélyben, de depressziós nem leszel, az biztos. Erő feletti az út, de elég hozzá az Ő kegyelme (7). 

Lukács 19,28-40

329. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.12.23. 04:00 komment

süti beállítások módosítása