„Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” (Róma 5,20) Áháb még inkább azt tette, amit rossznak látott az Úr, sokkal inkább, mint elődei (16,30), amit tetézett, hogy elvette az idegen szidóni király lányát, Jezabelt (16,31). Ezzel idegen vallási kultuszok sora lepte el az országot (16,31-33), el egészen az emberáldozatig (16,34-35), és Isten Igéjének elhallgattatásáig (4). A prófétákat nem csak szó szerint lehet megölni; a mai módszerek is hatékonyak. Akkor is mindent lehetett, akárcsak ma. A lelki eltévelyedést testi nyomorúság követte, mert ahol az ember hitében eltévelyedik, ott mindent tönkre tesz maga körül, bele értve a lakott föld rendjét is, amelyet a szárazság és az éhínség csak jelez (1). Amikor azonban ilyen nagy az istentelenség, akkor az Úr mindig küld elhívott követeket, akik riadót fújnak. Illést ezért küldte az Úr. Ebben megtartó kegyelmét mutatta fel az Isten. Vegyük észre a jelzéseket és az Úr küldötteit, halljuk meg a riadó hangját!

Lukács 19,1-10

327. dicséret