Emberi dicsőség az, amit itt olvasunk, királyok hőstetteit, egyéb dolgaikat, amelyeket Isten nélkül cselekedtek Izráel királyai: Jeroboám, Nádáb, Baasá, Élá, Zimri, Omri, Áháb. Lehangoló, ugyanakkor tanulságos, mennyi szenvedés jár nyomukban, beleértve házuk népét is. Az Úr kiemelte őket a porból. Ők azonban maguknak tulajdonították a dicsőséget. Bűneikkel vétekbe vittek másokat, a rájuk bízott népet is (1). Egymást is kiirtották (15,27; 15,49-50; 9-10). Baasá életének értékelése megdöbbentő (7): azt tette, amit rossznak lát az Úr; kiirtotta Jeroboám háza népét, de nem volt jobb azoknál; egyéb dolgai, hőstettei pedig említésre sem méltóak. Mennyi „hőstettel” dicsekszünk mi is, manapság pedig végképp másodperces hírnevek léteznek csak. Isten értékrendje szerint „hőstetteink” említésre sem méltóak. 

Lukács 18,18-27

324. dicséret