Nem a népszámlálás volt a bűn, hanem a mögötte lévő lelkület. Dávid fel akarta mérni erejét, és bizony dicsekedni, kérkedni akart azzal. Hányszor teszünk mi is hasonlót, számba vesszük azt, amink van, és szeretnénk azt megmutatni másoknak: hogy mások azt elismerjék. Ez jogos igény lenne, ám sokan mások is ugyanezt akarják. Ma mindenki meg akarja mutatni magát, tehetségét, erejét. Ebben a helyzetben a hívő ember számára csak egy út kínálkozik, szolgálni mások kibontakozását, akár önmegtagadással is. Ez a krisztusi út. Istennek soha sem lehet kedves az önhitt magamutogatás, az mindig hitetlen lélekből fakad. Ezt a lelkületet ítélte meg az Úr Dávid népszámlálásában is.