Nátán próféciája beteljesedett: nem távozott el a fegyver soha sem Dávid házából (2Sámuel 12,10). Először a saját fia támadt rá (15-18 fejezetek); majd egy Seba nevű benjamini ember lázadt fel ellene, és az északi országrész nagy része újból elhagyta Dávidot (1-3); ezután korábbi hadseregparancsnoka, Jóáb ölte meg orvul és féltékeny bosszúból Dávid következő hadseregparancsnokát, Amászát (4-10). Dávid sok harc árán lehetett egész Izráel királya. Ez a harc nem volt mentes a taktikáktól, politikai sakkhúzásoktól, türelmetlen indulatoktól és kemény döntésektől, és ez a küzdelem bizony nem volt mentes a vérontástól sem. Dávid kezéhez vér tapad, és sok Istennek nem tetsző ügyeskedés. Így a körülötte élők miért lennének ennél különbek. Jóáb annyira gátlástalan, hogy céljai eléréséért semmitől sem riad vissza. Dávid Isten kedves embere, de Ő visszaélt ezzel a kivételezett állapottal. Vigyázzunk, a drága véren szerzett kegyelem számunkra sem olcsó kegyelem. Ki lehet esni a kegyelemből? Dávid nem esett ki, de bűnei következményeit nemcsak ő hordozta, hanem sokan szenvedtek még emiatt körülötte. 

Lukács 8,40-56

  416. dicséret

Szerző: refdunantul  2012.11.19. 04:00 komment

süti beállítások módosítása