Dávidnak meg kell vigasztalódni. Jóáb figyelmeztette, hogy Ő nem foglalkozhat a személyes fájdalmával, bármilyen gyötrelmet is érez fia elvesztése miatt, mert sok embert bízott rá az Úr. Dávid pozíciójában nincs helye személyes érzelmeknek. A király ezt belátta, megerősödve állt fel. Dávid nemcsak királya, hanem pásztora is népének: a hűtleneknek megbocsát (Simei), a hűségeseket megjutalmazza (Brazillaj), és elutasítja azokat, akik az árulók feletti bosszú gondolatával kísértették meg (Abisaj; 23). Nem könnyű a királynak: úrrá lenni jogos fájdalmán, megbocsátani, bosszú helyett köszönetet mondani. Erre csak az képes, akiben Isten Lelke munkál. Dávidban most kiábrázolódott a Krisztus. 

Lukács 8,26-39

16. zsoltár

Szerző: refdunantul  2012.11.18. 04:00