Joáb megölte Abnért. Mindkét hadvezér a saját érdekét nézte, és az érdekharcban valaki halálosan alul maradt, de a másik fél is csak pusztító kárát láthatta a viaskodásnak. A haraggal teli civakodásnak csak vesztesei lehetnek. Abnér számításból állt át Dávidhoz, Jóáb pedig nem bírta elviselni, hogy ezáltal az ő pozíciója veszélybe kerülhet. Lelkületéhez méltóan portyázásból érkezett meg Jóáb (22), amikor értesült az őt fenyegető változásról. Nem sokat teketóriázott, csellel végzett riválisával. Dávid nemcsak Abnért gyászolta, hanem az álnokság és gonoszság felett sírt (39). Dávid nem építi tudatosan a karrierjét. Életpályáját rábízza az Úrra. Bizony a részleteiben eltervezett, öntudatos életpályamodell, és az Isten áldása: két külön dolog. Aki tervezi az életét, az sok mindenre képes lehet, mint Jóáb és Abnér. Észre sem vesszük, hogy csak a céljaink számítanak, és álnokká lesz a „kezünk” (34), miközben csak az átkot tapasztalhatjuk meg, minden siker ellenére (28-30). Egy hívő ember mennyiben lehet saját életpályájának tudatos, ambíciós formálója?

Lukács 1,57-80

126. zsoltár