A gyülekezet az Isten által kihívottak közössége, akik az Ige tanítására figyelve épülnek; együtt és egymásért imádkoznak; egymás között a szeretetet gyakorolják; miközben mindig készen várják az Úr visszajövetelét (20-21). Mindezt azonban azért tehetik, hogy áldássá legyenek a még kételkedők számára, mentsék meg őket, mint ahogy a tűzoltók egy égő házból, akár életük kockáztatásával is kimentik a bent rekedteket (22). Az evangélium hirdetése életmentés, embermentés, azokra is tekintve, akik messze eltávolodtak az Úrtól. Az embermentés áldott, de veszélyes szolgálat, nehogy a mentést végző is bent égjen, nehogy ő is „kormos” legyen. De jó olvasni, hogy ebben a szolgálatban az Úr vigyáz ránk, megőriz a botlástól, hogy az Ő dicsősége elé állhassunk (24-25), miközben a mentés eredményessége is csak Őrá tartozik.