Mai Igénk egy fontos témát hoz elénk, a fenyítés témáját. 1. Isten megfenyíti övéit, mint atya a fiát (5-8), ez kegyelmi állapot, jelezve, hogy gyermekei vagyunk. Ő félt, szeret, így nevel,  érlel bennünket. 2. A fenyítés oka a bűn nyomorúsága, miszerint olyanok vagyunk, mint a birkák, szakadék felé gyalogolva, és ha a pásztor nem csapna oda, belezuhannánk a mélységbe. Kell a fenyítés, hogy komolyan vegyük a csábítónak tűnő, de életveszélyes mélységeket, hogy ellenálljunk, egészen a vérig (4), azaz testünk indításai ellenében is, a Krisztus megtisztító vérének erejével. 3. A fenyítés célja, áldása, az élet, hogy az igazság és a békesség gyümölcsét ízlelhessük (9-11). A hívő ember soha nem a keserves pillanatra tekint, hanem az örökkévaló jövőre. Az emberektől elszenvedett fenyítés is lehet Isten fenyítése; ám nagyon sokszor nem az, hanem önző szempontok okozta történés; ennek ellenére az Úr még ezt is javunkra fordíthatja. (tematikus módszer)