Most csak erre az egy igevers részletre fókuszálunk, persze az egész szakasz összefüggésében. Vannak, akik erőt, csodás győzelmeket kaptak az Úrtól (32-35), és vannak olyanok, akik sok nyomorúság és szenvedés után meghaltak. Úgy tűnt, az Isten nem volt velük, nem hallgatta meg őket (36-40). Ez azonban csak a látszat. Sőt, nagyobb dolog úgy hűségesnek maradni, hogy e világban nem lesznek láthatóvá rajtunk az Isten ígéretei. A hívő ember igazán ilyenkor vizsgázhat abból, hogy ő tudja, hogy Isten számára valami különbről gondoskodott (40), nem itt (!), hanem odaát. Ne felejtsük azt sem, hogy ezek az emberek nem a maguk vétkei nyomorúságát hordozták, hanem az Úr ügyéért vállaltak gyötrelmeket. Több sebtől vérzik a mi önmegvalósító, itteni világra fókuszáló siker-keresztyénségünk! (Egy textus kiemelése)