Egy város téravató ünnepségén voltam a napokban. A polgármester az ünnepi beszédben hangsúlyozta, hogy a két éves beruházás alatt mennyi igaztalan vád, hazugság, bizalmatlan, gyanakvó kérdések sorozata bombázta őt: miért most, miért így, miért ők, miért ennyiből, miért ilyen hosszan. Hozzátette avató beszédében, hogy az ünnepség kezdetén arra gondolt, hogy talán mégis elmondhatja ünnepi gondolatait, mert a zászlókat húzzák fel a póznákra (és nem őt). Elfacsarodott a szívem: mennyi harc, gyűlölet, fájdalom és bizalmatlanság egy tér felújítása kapcsán is. De a tér szép, érdemes volt kitartani. Igénk is kitartásról beszél. Ez a kitartás nem Mózes kitartása, hanem a benne munkáló Szentlélek kitartása. Mi magunk, saját erőből feladnánk, vagy valami hősies kitartást produkálnánk, ahol igazából csak rólunk van szó. A hit természete a kitartás, mert előre tekint és látja a láthatatlant, azt a többet, amit Isten készített. Ez a hit kitart az Isten népéért való szenvedésben, mert tudja, hogy lesz megoldás, Istentől készített szabadulás (28). (Narratív módszer)