A levél keletkezésének idején divatos képzelgések terjedtek el, amelyek az emberi lélek üdvösségének útját angyalok sokaságától tették függővé. Akkor is, azóta is mennyi képzelgés veszélyeztet minket. Az Ige határozottan hangsúlyozza, hogy Isten mindent Jézus Krisztus lábai alá vetett (8). Egyedül általa adatik üdvösség, és nem angyalok, vagy bárki mások által. Vannak olyan helyzetek, amikor nem látjuk testi szemekkel azt a tényt, hogy Isten mindent Krisztus uralma alá vetett (8), de ez csak rövid ideig való tapasztalat (9). Ilyenkor nem szabad elfelejteni, hogy csakis Ő az Úr, aki szenvedésével legyőzte még a halált is, hogy nekünk reménységünk legyen (13). Miután ezt tisztázta az Ige, többé nem bonyolódik bele a szövevényes angyaltanokkal folytatott vitába. Hirdetni kell Krisztust, és nem kell egy határon túl vitatkozni a tévtanokkal, mert éppen ezzel csinálunk „reklámot” azoknak.

Ezékiel 3,1-15

171. dicséret