A szentek iránti szolgálatról szólt az apostol a tegnapi Igében is, és ezt az üzenetet bontja ki ma. A Biblia szerint azok a szentek, akik Jézus Krisztusban hisznek, vagyis akiket Isten a maga számára elkülönített. Szentségük tehát nem tökéletességükben, azaz önmagukban van, hanem Jézus Krisztusban. Szentek azok, akik rendszeresen Krisztusra figyelnek (állandó, Igére figyelő kegyesség), és akik egymással közösségben vannak (testvériség). A szentek közössége megmutatkozik abban, hogy a testvérek egymás iránti szolgálata magától értetődik: „erről felesleges is írnom”, - említi az apostol (1). Ez valóban így van? Valóban magától értetődő a szentek iránti szolgálat? De jó lenne, ha mi, akik Krisztusban egymás testvérei vagyunk, sokkal többet imádkoznánk egymásért, sokkal jobban odafigyelnénk egymásra, és sokkal több áldozatot is mernénk hozni egymásért. Az Isten ügye iránti, és a testvérem iránti féltő és emésztő szeretet összefügg egymással (János 2,17). A világban való szolgálatunk alapja az egymás felé gyakorolt szolgálat. 

Józsué 22,9-34

65. zsoltár