A valódi hit, mindig Igére figyelő hit, annak tartalmát is csak az Igéből nyerheti. E hit forrása pedig a testet öltött Ige, Jézus Krisztus, és a vele való közösség. Ebből a hitből megszentelt élet, vagyis szent igyekezet következik, amelynek tetten érhető jele a szeretet. Pál azonban a szeretet kapcsán pontosan fogalmaz, „tőlünk rátok áradó” szeretetről beszél (7), vagyis a szeretet mindig tőlem indul, és nem a másikra vár. A hívő élet ilyen, éppen ezért bővelkedő élet. Nincs nagyobb boldogság, mint hitben, Igében, ismeretben, igyekvő szeretetben bővelkedni. Az ilyen ember, a körülményeitől függetlenül, mindenkor bővelkedik. Ez a bővelkedés nem az egyéni kegyességben, hanem a gyülekezet közösségében adatik.
Józsué 20
256. dicséret